HATVANI  ISTVÁN
(1718-1786)

a XVIII. századi magyar mûvelõdéstörténet nagy alakja,
a debreceni Kollégium híres polihisztor tanára

 

Hatvani élete Debrecenbe érkeztéig

"Én Hatvani István, szüleimre nézve ns. Hatvani Gergely és Mester Judith asszonytól Rimaszombat városában születtem 1718-ban nov. 21-ik napján. ... Az én hazámban tanultam 15 esztendõs koromig és már rhétorrá lettem. Innen Losonczra mentem által, az hol tanultam Tiszt. Professzor Karman András úr keze alatt. Innen 24. Febr. 1736 mentem Kecskemétre, ott voltam deák esztendeig. De mivel mesterünk, Marjai nevû megeszelõssödött, szégyelvén visszamenni Losonczra mentem anno 1737 Révkomáromba praeceptornak; itten töltöttem esztendõt. 1738. Komáromból Debrecenbe jöttem Szt. György napra, hogy suscribáljak, mint szónok: azaz deák lehessek. Ez meglett a nevem beírása révén, de hely nem lévén, Losonczra visszamentem és ottan tanultam 1741-ik esztendõnek 6-ka áprilisáig ... míg a pestis Debrecenben elmúlt."¹

Megérkezett hát Debrecenbe a 23 éves Hatvani István.

A debreceni Kollégium

 

Részlet Tóth Béla könyvébõl:² "A debreceni Kollégium a magyarországi református fõiskolák közül akkor a legnagyobb hírnévnek és tekintélynek örvendett. Hat vagy hét osztályból álló alsó tagozata fölött állott az akadémiai fokozat, melyen a 18. század elejétõl négy professzor tevékenykedett. Kettõ a teológiai ismereteket (ó- és újszövetség), kettõ pedig filozófiát, azaz az akkori felfogás szerint világi, természettudományi ismereteket tanítva. 1742-ben Piskárkosi Szilágyi Márton, Tabajdi Sáska Márton, Szilágyi Tönkõ István és a fiatal, 1738 tavasza óta professzorkodó Maróthi György látták el a tanszékeket az ismertetett rend szerint. Az intézet tanítási rendje meglehetõsen merev s szelleme elmaradott volt. Ez abból következett, hogy a 17. sz. második felében Debrecenben hatalmas lendülettel gyõzött a puritanizmus, ami iskolai vonatkozásban elsõsorban Ramus logikájának és retorikájának egyeduralmát jelentette, ... mellette pedig ... a kartéziánizmusnak a holland egyetemektõl -- melyeket debreceni diákok nagy számban látogattak -- is támogatott töretlen továbbélését. A hétévi külföldi tanulmányút után -- melynek során megjárta Zürich, Bázel, Bern, Groningen egyetemeit -- hazatért Maróthi fellépése azonban felkavarta az áporodott tó vizét: õt ugyan az ékesszólás és történelem professzorának választották meg, de mûködését, a klasszika-filológia modern szellemû tanítása s a történelemnek Christoph Keller (Cellarius, 1638-1707) világi felfogású könyve nyomán való elõadása mellett csakhamar kiterjesztette a természettudományokra is. A történelemmel együtt ó- és újkori földrajzot tanított, s csakhamar megkezdte a matézis és a kísérleti fizika tanítását, az elõbbit J. Fr. Weidler (1692-1755) Institutiones Matheseos (1718) c. könyve alapján, utóbbit P. Musschenbroek (1692-1763) Elementa physicae (1726) c. mûve nyomán, melyet tanítványai számára is meghozatott. Ez utóbbi 36 megvásárlója között ott szerepel "Stephanus Hatvani" is. Közben állandóan folytatta a "fiziko-matematikai" kísérleti eszközök beszerzését, készítését is, és lépéseket tesz a Kollégiumban egy második elõadóterem, egy fizikai auditórium kialakítására is."

 

Az elavult filozófiák elleni harcában társa volt Maróthinak a magát "newtoniánusnak" mondó Piskárkosi Szilágyi Sámuel, akit 1742-ben választottak meg ötödik professzornak rábízván a feladatot elhárító Maróthi helyett a filozófia, benne a fizika, tanítását. Õ bejelentette, hogy Musschenbroek fizikai rendszerét fogja tanítani, s hozzátenné ehhez s'Gravesande bevezetését a filozófiába (ti. a metafizikába és logikába).

 

Szilágyi Sámuel hagyatékénak feldolgozása közben talált adatokat közzétéve ismertette a "Theatrum Physicum" tervezésének és létesítésének hiteles körülményeirõl, elsõként az irodalomban, G. Szabó Botond:³ "Szilágyi (Piskárkosi Szilágyi Sámuel) erõsen megfakult levélfogalmazványának tanúsága szerint már kinevezése után néhány hónappal arról számol be Samuel Schaurer berni professzornak, hogy `ügyeink a kívánt mederben folynak: a fizikai bemutató terem a padok kivételével elkészült. Az általam tervezett tantermet az ékesen szólás tanára fogja felavatni. Olyan elegánsan és remekül sikerült, hogy hazánkban nehéz volna hasonlót találni. A ti akadémiátok hasonló helyiségétõl csupán méreteiben marad el, egyébként fekvése sokkal kedvezõbb. Ablakait úgy terveztem, hogy napkeltétõl napnyugtáig alkalmas legyen optikai kísérletek végzésére. ... Mondhatom, a newtoni kísérletek minden órában elvégezhetõk benne. Légszivattyúnkat mindennap várom. ... Foglalkozom egy anemoszkóp készítésével, amely termünk mennyezetén fogja jelezni a széljárást. Tudod, mennyire szükséges sok kísérletben a szél!'..."

Hatvani debreceni diákévei

Említett életrajzi feljegyzéseiben debreceni diákéveit rendkívüli tömörséggel foglalja össze Hatvani: "Másfél esztendeig bennlakván a debreczeni kollégiumban eloquentia latinae presesnek [a latin ékesszólás elõadója] tétettem az ifjabb diákok között, kik többen voltak száznál. Harmadik esztendõre 1744-ben logices et oratoriae publicus preceptornak [a logika és szónoklás nyilvános tanítója] tétettem. Ez esztendõnek vége felé, ti. október végén theologiae presességet is viseltem 1745. Esztendõnek áprilisáig ... die 12. Octobr. 1745. Oskolai cursusomnak véget vetettem."

Más forrásokból tudjuk, hogy elõször a görög nyelv tanulásának feküdt neki, 1742 nyarán a héber nyelvet tanulmányozta. Iskolai megbízatásain felül Domokos Márton fõbíró fiának privatus preceptora is volt. Amikor az év õszén ismét jelentkezett a pestis, õ a teológia tanulásának szentelte idejét, és két éneket is szerzett zsoltárdallamokra. 1743-ban a teológia mellett Maróthi György tanítása alapján matematikát tanul, és látogatja Szilágyi Sámuel fizika elõadásait. Nyilvános tanítóskodása mellett ülnöke volt az iskolai diáktörvényszéknek. Feljegyezték, hogy jelentõs összeget nyert egy pályázaton, amelyet egy debreceni szenátor tûzött ki "Mi az oka annak, hogy a hallgatóság oly gyakran szunyókál a templomokban?" címmel.

Ezzel és tanítói munkájával 300 rajnai forintot gyûjtött össze, s külföldi akadémiákon való továbbtanulásról kezdett gondolkodni.

Külföldi tanulmányai

Befejezvén kollégiumi tanulmányait rokoni látogatást tett Losoncon, ahonnan 1746 januárjában elindult külföldi útjára. Pozsonyban áprilisig várnia kellett a "helytartótanácstól kinyerendõ passzus végett", így csak május 10-én érkezik meg céljához, Bázelbe. Az 1459-ben alapított bázeli egyetemet a 18. század folyamán mintegy kétszáz magyar ifjú kereste fel. Itt szerzett lelkészi oklevelet Maróthi György is.

Hatvani a Collegium Erasmianumba nyer felvételt, amelynek szabályai szerint elõször teológiai tanulmányokat folytat, tanára Maróthi egykori bázeli barátja és holtig levelezõtársa Jacob Christoph Beck. Hatvani jó felkészültségére jellemzõ, hogy már 1747 elején felvették a lelkészjelöltek közé, s már az év június 1-jén kiállították lelkészi oklevelét, ugyanabban a hónapban benyújtotta teológiadoktori értekezését is.

Még lelkészi vizsgája elõtt beiratkozott az orvosi fakultásra is, és privát oktatója, Dr. Emanuel König professzor, 15 hónap alatt átvette vele az orvostan egész akkori anyagát. Ehhez szükség volt Hatvani tanárai által is megcsodált kivételes emlékezõtehetségére, a 15 hónap alatt elsajátított anyag rendes tanmenet alapján 4-5 éves stúdium lett volna. 1748 márciusában letette orvosi szigorlatát, április 9-én bemutatta kinyomtatott doktori értekezését (címe Aestimatione Morborum cum Facie, azaz A betegségeknek az arckifejezésbõl való meghatározása), professzorának elõterjesztésére az orvosi eskü letétele után még aznap orvosdoktorrá avatták.

Már 1747-ben megkapta a debreceni eklézsia felkérését a Kollégium matematika, filozófia és kísérleti fizika tanszékére tanárnak. Szilágyi Sámuel levélbeli és J. Chr. Beck szóbeli rábeszélésére vállalta a feladatot. Hogy kellõ színvonalon eleget tehessen neki, tanulmányozni kezdte a matematikát nem kisebb tanároknál, mint Johann és Daniel Bernoulli. Orvosi tanulmányai befejeztével Zürichbe látogat, ahol ismeretséget köt az ottani egyetem nevezetes tanáraival.

A Rajnán Hollandiába vette útját. Rövid utrechti tartózkodás után májusban megérkezett Leidenbe. Itt kézhez vette Debrecen városának 200 rajnai forintnyi tanulmányi segítségét mint olyan, aki "magát a Nemes Város szolgálattyára készíti". Három hónapig látogatta Musschenbroek kísérletifizika-óráit, továbbá hallgatott matematika-, kémia- és botanika-elõadásokat is. Bekapcsolódott az egyetem csillagvizsgáló intézetének munkájába is.

Munkásságával akkora megbecsülést szerzett, hogy állást ajánlottak neki a heidelbergi vagy marburgi egyetemen, míg a leideni egyetemi könyvtár igazgatója és a város egyik szenátora arra igyekeztek rábeszélni, hogy a leideni egyetemen vállaljon tanítást. Ám õ "többre becsülte és jobban szerette gyászos helyzetben lévõ egyházát és a csekély jövedelmû tanári hivatalt hazájában, mint Hollandia virágzó szabadságát és dúsgazdag tanári fizetését."

1748 végén elindul hazafelé.

Hatvani tanári mûködése

1749. január 17-én tartotta meg beköszöntõ beszédét a debreceni kollégiumban. Székfoglalója, mint az ilyen székfoglalók általában, lényeges adalék egyéniségének, tudományos felfogásának, tudományos programjának megismerése szempontjából. Hatvani latin nyelvû székfoglalójának címe "A matematika hasznáról a teológiában és szükségességérõl a fizikában" (megjelent a Museum Helveticum c. zürichi folyóirat 1751. évfolyamában, Part XX., 531-556 oldal).

Mint Zemplén Jolán⁴ rámutat, a téma nem új, s a természettudományok matematikai tárgyalásának programja, legalábbis a fizika egyes területein már megvalósult, de Magyarországon még igen fontos felhívni a figyelmet a matematika jelentõségére. "Hatvani ezért elsõnek arra mutat rá, hogy milyen elhanyagolt a hazai iskolákban a matematika", majd elmondja, hogy "a matematika szerepe azért olyan fontos, mert ez az egyetlen tudomány, amely biztos igazságokra vezet, nemcsak a tiszta matematikában, hanem alkalmazásaiban is. A matematikai következtetés sohasem vezet téves eredményre, alapelveinek, módszereinek ismeretében biztos vezérfonalunk van a tudomány minden területén. Ezért van rá szüksége a teológusnak is. Itt érdekes módon Hatvani a matematikai végtelen fogalmát (hiperbola aszimptotái, irracionális számok, végtelen sorok, stb.) használja fel Isten, általában a racionálisan meg nem fogható dolgok létezésének igazolására.

Fizikát azután végképp nem lehet matematika nélkül tanulni -- folytatja Hatvani beszédének második részében --, mert enélkül a legegyszerûbb fizikai jelenségek, törvények sem érthetõk. A fizika a természet törvényeit kutatja, elsõsorban azokat, amelyek szerint a testek mozognak. A mozgás mennyiség, a mennyiségek változásának vizsgálata így elsõsorban a matematika tárgya. De a mechanikán kívül szükség van a matematikára a hidrosztatika, hidraulika, hidromechanika, optika, dioptrika, katoptrika területén is, általában az egész filozófiában.

Hatvani rámutat, hogy a matematika oktatásának Debrecenben megvannak a maga hagyományai.

Széles látókörét, modern felfogását mutatja az is, hogy nem feledkezik meg a matematikának a mezõgazdaságban, a technikában való alkalmazhatóságáról sem. Vízvezetékek, malmok, épületek tervezésénél éppúgy szükség van rá, mint örökségek felosztásánál, a haditechnikában és a közgazdaságtanban."

 

Ilyen beköszöntõ után kezd el tanítani Hatvani Debrecenben. Életrajztöredékében beszámol arról, hogy milyen tanmenet szerint, milyen tárgyakat, kiknek a könyve nyomán tanított a rábízott tantárgyakból, sõt leírja azt is, hogy filozófiatörténet elõadásainak kézirata 20, a filozófia elveié 6, az ontológiáé 14, a természetes teológiáé 16, a kozmológia vagy "physica generalis" 16 ívet tett ki. 76 ívbõl áll "A kísérleti fizika" név alatt elõadott tárgy, amely magába foglalta a kémia, botanika, orvosi fiziológia, földrajz és hidrosztatika elveit, valamint az egész mechanikát és az asztronómia elveit. így ír: "Három év alatt tehát az egész kísérleti fizikát bevégeztem, vagyis az 1752. év december 2. napjáig. A téli idõszakban azonban a hideg elõadóteremben a kísérleteket nem lehetett bemutatni." Sajnos említett jegyzetei elkallódtak vagy lappanganak, és 1757-ben önéletírása is megszakad, így csak levelekbõl, levéltári utalásokból, jegyzõkönyvekbõl lehet következtetni tanári mûködésének adataira. A fizikai eszközök beszerzéseibõl lehet következtetni arra, hogy bár a hároméves vetésforgó szerinti tanmenet nem változott sokat az évek alatt, volt tartalmi fejlõdés. Hatvani lépést tartott pl. a fizika fejlõdésével, amely 1750 és 1780 között az elektromosság területén volt a leglátványosabb. Hatvani úti naplója szerint 1746-ban látott elõször elektromos kísérletet Augsburgban. 1749-ben vásárolt egy "elektrica machiná"-t, 1776-ban vett egy másikat elektroforral együtt, amelyet Volta 1775-ben talált fel.

Használta persze az elõdei, fõleg Maróthi által beszerzett eszközöket is. Pénzügyi lehetõségei újak beszerzésére és a régiek javítására korlátozottak voltak. Annyit azonban kivívott, hogy egy ifjút, Kabai Mihályt, külföldre küldtek a mechanikusi mesterség kitanulására, akinek a munkásságáról az elsõ bejegyzés már a Hatvani nyugalomba vonulása utáni idõkbõl származik.

Az Introductio

Bár jegyzeteit nem találták meg, Hatvani természettudósi egyéniségének megítélésében nem vagyunk teljesen a kortársak és tanítványok megnyilatkozásaira utalva. Épségben fennmaradt Introductio ad principia philosophiae solidioris címû, 1757-ben szépen nyomtatott formában megjelent, a végéhez illesztett függelékekkel együtt 320 lapból álló nyolcadrét alakú könyve, amely egy eléggé terjedelmes bevezetést követõ három fejezetbõl áll, ezek folyamatosan számozott 200 §-ra oszlanak.

 

A mû teljes magyar fordítása Tóth Pétertõl Bevezetés a szilárdabb filozófia elveibe címmel 1990-ben jelent meg Budapesten, a Debreceni Akadémiai Bizottság kiadásában, Tóth Béla elõszavával és jegyzeteivel.

Tóth Béla elõszavából: "Szerény véleményünk szerint ez a munka egyáltalán nem foglalta el megérdemelt helyét a magyar tudománytörténetben, s érdeme szerint szinte senki nem foglalkozott vele. ... A rendelkezésünkre álló adatokból kitûnik, hogy Hatvani ezt a munkáját tanári pályája kezdetétõl a mû megjelenéséig építgette. Ilyesmire utal maga is a könyv Praefatiojában: `Mindjárt hivatalom kezdetén azt a törvényt szabtam magam elé, hogy semmit se fogadjak el vaktában vagy elsietve, és semmit se erõltessek tanítványaimra, amit hosszabb elmélkedés vagy szigorúbb megvizsgálás igaznak és bizonyosnak nem mutat'; ... Az elõszóban elõadja Hatvani, hogy munkájában nem az egész filozófia feltárása a célja, csupán az emberi megismerés alapjainak, az igazság és bizonyosság alapelveinek megkeresése. ... A könyv legrészletesebb fejezete a második, mely címe szerint `az igazság kritériumáról az emberi megismerésben, azaz a filozófia alapelvérõl' szól, vagyis a mû szorosan vett mondanivalóját fejti ki részletesen. ... Hatvani számára kétféle igazság van (Evidentia simplex `Ha valamely dolog közvetlen észlelésre támaszkodik, nincs szükség további bizonyításra, és kétkedésnek nincs helye.' És Evidentia moralis `Deus potest supra Rationem nostram agere': Isten cselekedhet a mi értelmünk felett.) ... Munkája harmadik fejezetét, mely De probilitate címmel a valószínûségszámításról szól, akár önálló tanulmánynak, függeléknek is tekinthetnénk. Valójában ez a caput is eddigi törekvéseihez csatlakozik. Ez a rész ugyanis arról szól, hogy a valóságban nemcsak teljes igazság, meggyõzõdés lehetséges, hanem olyan is, amelyet a rendelkezésünkre álló adatok, ismeretek alapján csak megközelíteni tudunk. Ez a valószínûség, s Hatvani e fejezetben a valószínûség megközelítésének matematikai módszerével ismertet meg bennünket, ... vagyis a valószínûségszámítást vezeti be elsõként Magyarországon. Munkájának e részét érdeme szerint méltatta Horváth Róbert.⁵

Végezetül szeretnénk még kiemelni Hatvaninak a mûben tükrözõdõ rendkívül mély és kiterjedt mûveltségét, mely az ókori és bibliai nyelvek, a klasszikus (görög, latin) írók ismerete mellett kiterjedt az újkori filozófia, természettudomány íróinak, az orvostudomány, teológia mûvelõinek teljes és alapos ismeretére, valamint az elõadottak világos elrendezésére, rendszerbe foglalására. Külön ajándék a mû végén lévõ kis értekezés, mely Debrecen földrajzi szélességének pontos, kísérleti úton nyert meghatározását foglalja magába."

Hatvaninak ez a mûve nemcsak filozófiatörténeti érdekességû, mivel példáit a matematika és fizika körébõl veszi. A fizika definícióját a következõképpen adja: "Annak a [tudománynak] azonban, amely a mozgásoknak, erõknek, ellenállásnak és a többi jelenségnek, amelyek a testeken történnek, a valódi értelmét megadja, a neve FIZIKA. A fizikát tehát a természet törvényeibõl -- amelyek a testekben állandóan jelen vannak -- lehet megtanulni. Ebbõl következik, hogy a fizikusnak a legfõbb értelem, a legjobb és legnagyobb Isten mûveivel kell foglalkoznia és azt kell megfontolnia, milyen törvények mozgatják ezt az egész világot; milyen okból marad fenn ez az egyszer megállapított rend: innen lehet a testeken történõ minden változásnak az okát megadni." Kigúnyolja azokat, akik a fizikát a Bibliából akarják megtanulni, mintha a Szentlélek diktálta volna le nekünk a fizikát, az asztronómiát és a geometriát. "Egészen más volt a véleménye NEWTONNAK -- mutat rá Hatvani --, akinek Elveibõl létrejött a Természetfilozófia, rá vezethetõk vissza annak alapjai. A filozófia minden nehézsége abban áll -- mondja -- egyedülálló könyvének, a Természetfilozófia alapelveinek Bevezetésében, hogy a mozgás jelenségeibõl kutatjuk a természet erõit, tehát ezekkel az erõkkel értelmezzük a többi jelenséget. Ugyanott: Mindazt -- úgymond --, ami a jelenségekbõl nem vezethetõ le HIPOTÉZISNEK kell hívni. Ebben a Filozófiában a tételeket a Jelenségekbõl vezetjük le: és az indukció által válnak általánosakká, így válik ismeretessé a testnek az áthatolhatatlansága, mozgása, impetusza, valamint a mozgás és a gravitáció törvényei." [Kiemelés Hatvanitól] Hatvani az amúgy szintén vallásos Newtont mint természettudóst állítja szembe a Biblia elsõbbségét hirdetõkkel, idézetként éppen Newtonnak az indukció és dedukció, tapasztalat és elmélet egységére vonatkozó leghaladóbb módszertani kijelentéseit ragadva ki, amelyekkel nyilván maga is azonosul.

Zemplén Jolán, aki meglehetõs részletességgel taglalja Hatvani könyvét, így foglalja össze jelentõségét: "A könyvnek nem is a Hatvani által kifejtett eklektikus filozófia adja meg elsõsorban az értékét, hanem az érvelésben felhozott természettudományos példák gazdagsága, amelyekbõl kiderül, hogy Hatvani nemcsak ismert minden fontos és új felfedezést, hanem felismerte azok jelentõségét is. [A kísérleteknek a megismerésben betöltött szerepének megvilágítására azt írja] így fedezte fel Huygens az ingamozgást, Newton az integrálszámítást, valamint a fény és a színek elméletét, a bolygók pályáját és a Nap körüli gyorsuló mozgásukat, késésüket nagyobb távolságban, azt, hogy a Föld átmérõje az egyenlítõnél hosszabb, hogy a Föld mindkét oldalán belapult. így jutottak Joh. Bernoulli és L'Hôpital matematikai, Boerhave kémiai felfedezésükhöz. Ez volt Muschenbroek, Halley, Keil és s'Gravesande módszere. ... Mindent egybevetve, Hatvaninak ez a filozófiai munkája értékes alkotás."

 

Hatvani más irányú tevékenysége

A tanítás munkája mellett Hatvani professzorságának 37 éve alatt végig kiveszi részét a Kollégium ügyeinek intézésébõl. Hét évig a könyvtárigazgatói feladatot látja el; amikor, 1752-ben a helytartótanács elrendeli Debrecen város és az egyház igazgatásának szétválasztását, és a Kollégium nehéz anyagi helyzetbe kerül, Hatvani fogalmazza azokat a latin nyelvû leveleket, amelyekben segítséget kérnek az európai protestáns papságtól. Az ún. Bázeli biblia bonyodalmas kiadási ügyét is õ simítja el; részt vesz 1781-ben és 1784-ben azokon a tárgyalásokon Pozsonyban, amelyeken Domokos Lajos debreceni fõbíróval együtt a Ratio Educationis protestáns iskolákra való kiterjesztése ellen léptek fel, álláspontjukat 1785-ben egy elaborátumban le is írják. Ide kívánkozik annak megemlítése, hogy mint lelkész is szolgálta egyházát. Kéziratai között a 12. pontban "teljesen kidolgozott" prédikációi szerepelnek, "melyeket a debreceni egyházban különbözõ alkalmakkor tartott".

Tanári és irodalmi tevékenysége mellett orvosi diplomáját sem hevertette parlagon. Igen kiterjedt orvosi gyakorlatot folytatott. Bár rajta kívül Debrecenben még három orvos mûködött, leggyakrabban õt keresik fel a betegek nemcsak Debrecenbõl és Bihar megyébõl, hanem távoli vidékekrõl, sõt külföldrõl is. Sok betege akad a Váradon idõzõ katonák sorából is. Végrendeletében külön intézkedik a magas rangú betegeitõl kapott értékes ajándékokról. Gondja volt a Kollégium ifjúságára is. Már 1752-ben megnyitotta a betegek pénztárát, kezdeményezésére létesült külön kórházi alap is, ami lehetõvé tette betegszobák berendezését, ápolószemélyzet tartását. Mint nagy tudású és nagy gyakorlattal rendelkezõ orvost az államhatalom megbízta Debrecen és Bihar megye gyógyszertárainak felügyeletével.

Szokása volt -- mint 1777-ben Bécsben megjelent Thermae Varadienses címû munkája elõszavában írja -- "míg a mezõket, hegyeket, falvakat, városokat, országokat bejártam, megfigyeléseimet papírra vetni". Ezekbõl a nagyrészt orvosi praxisával összefüggõ utakon készült feljegyzésekbõl összeállt könyvben, amelyben -- hosszú címe szerint -- "a váradi fürdõk fizikai és orvosi vizsgálatáról, illetve azok gyógyászati hasznáról, orvosi megfigyelésekkel. Ugyancsak a bennük lévõ gyógysókról, melyhez kapcsolódva egy értekezés csatlakozik a sók természetérõl, jelesen azokról a sókról, melyeket Debrecen környékén gyûjtenek. Korunk salétromáról van szó, amelyet a régiek a nátriummal együtt ásványi alkálinak vagy debreceni szappansónak (saponarium Debreceniense) neveztek" értekezik, a kémikus Hatvani is elénk áll.

 

Tanítványai

Az Intoductio elõszavában, megható szerénységgel, ezt írja Hatvani: "... én, aki a legjobban ismerem magamat tudom, hogy milyen gyarló a tehetségem, és mennyire távol áll attól, hogy alkalmas legyen új dolgok felfedezésére: inkább azt kell nyereség gyanánt elkönyvelnem, hogy elmém egyáltalán képes felfogni a mások által játszi könnyedséggel felfedezett dolgokat. ... Egyébként azonban úgy érzem, a hosszú gyakorlat megtanított arra, hogy ha valamely dolognak az igazságát egyszer már átláttam, azt másokkal is közölni tudjam." Arra, hogy milyen eredménnyel és színvonalon tette ezt, következtethetünk legkiválóbb tanítványainak pályájából, ritkábban feljegyzéseibõl. Az utóbbira a legértékesebb példa Újfalusi Ferencnek, sárándi, majd péterszegi lelkésznek hatalmas fólió alakú kéziratos munkája, amely természettudományi feljegyzéseket tartalmaz számos gyönyörû ábrával illusztrálva. Újfalusi 1744-tõl volt a Kollégium diákja, hallgatta még Maróthit, Szilágyi Sámuelt is, de legtovább Hatvani hatott rá. Könyvében feldolgozza az egész korabeli természettudományt. A mû egy nagy tudású, felvilágosult gondolkozású ember arcát tükrözi.

 

Hatvani volt tanítómestere a dalköltéseirõl és dalgyûjtéseirõl híressé vált Pálóczi Horváth Ádámnak is, aki 1775 és 1780 között tanult a debreceni Kollégiumban, földmérõi vizsgát tett, és sikeres "inzsellér"-ként mûködött, csillagászattal pedig haláláig foglalkozott, s a "Legrövidebb nyári éjszaka" címmel 1791-ben tanulmányt írt.

Hatvani Magyarországon számon tartott neves tanítványait, köztük Tessedik Sámuelt, Sárvári Pált, Ercsei Dánielt, Cseh-Szombaty Józsefet, Csapó Józsefet, felsorolni is hosszú lenne. Megemlékezünk itt kettõrõl, akiket Szili Kálmán⁶ európai hatású, jelentõs eredeti tudósoknak tart:

Az egyik "Csernák László (1742-1816), aki a "Cribum Arithmeticum"-mal Le Gendre és Gauss magasztalását vívta ki, mint a deventeri liceum tanára Hollandiában telepszik meg, de ott is büszke származására, mert mûvei czímlapján neve mellõl a Pannonius jelzõt el nem hagyja soha."

A másik Weszprémi István (1723-1799), aki külföldi tanulmányai után visszatér Debrecenbe tiszti orvosnak. Nagy tudományos érdemeket szerzett "Succinta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia" címû tanulmányával.

Hazafiúi Tudós Társaság

Bár Hatvani nagy jelentõségû eredeti felfedezéssel nem gyarapította az egyetemes természettudományt, vitathatatlan, hogy kora mûvelõdésének kimagasló alakja volt. Jelentõségével már kortársai is tisztában voltak. Ennek egyik jele, hogy a kor legkiválóbb magyar elméi Hatvanit maguk közé sorolták, amikor "felmerült az igénye, hogy a hazai tudományosságnak is szüksége van valamilyen szervezeti keretre. ... Bessenyei beszámol róla, hogy a Hazafiúi Magyar Társaság alakuló ülése 1779-ben volt Budán. Élére báró Orczy Lõrincet nyerték meg elnökül, 13 belsõ és hat külsõ tagja lett. A belsõ tagok között Bessenyei mint fõtitkár és Ányos Pál mint másodtitkár mellett Ányos János, Barcsai Ábrahám, Báróczy Sándor, Dr. Bornemisza János, Gindl József, Glosius Sámuel megyei fõorvos, Hatvani István, Horányi Elek, Mészáros Ignác és az ifjú orvos tanár Rácz Sámuel szerepel. Külsõ tag lett Szilágyi Márton, Sárospatak, Weszprémi István, Debrecen."⁷

A magyar Faust

Nem lehet nem megemlékezni arról a különös hírnévrõl, amelyre Hatvani halála után szert tett, és ami az elõzõekben vázlatosan bemutatott valóságos személyével és életmûvével nem hozhatók egyéb kapcsolatba, mint hogy sokrétû tudása, képességei, elõadásai, kísérletei, orvosi tevékenysége, emberi kvalitásai rendkívüli adottságokkal rendelkezõ egyéniségnek mutathatták.

Ördöngös-mágikus hatalmáról számos legenda, történet terjedt, s került be az irodalomba is. Arany János már 1855-ben "népmonda után" verset ír Debrecen híres tanáráról,

 

"Ki fekete könyvben olvas,

S kohán arannyá válik a vas.

 

Mi sors vár rád a csillagokban,

A csíziónál tudja jobban,

Bölcsek kövét régóta birja,

Nap- s holdfogyatkozást megírja.

 

Télen, szobában érlel dinnyét

Csiklándni a vendégek ínyét,

S az asztallábból, mint varázslás,

Csapon dõl a tokaji máslás.

 

Mert ezt kétségtelen forrásból

(Ki más után, ki hallomásból)

Az ifjúság vallotta szentnek:

Vénebb diákok nem füllentnek."

 

Majd leírja az elõadótermet, ahol serpenyõ, szelence, tégely, üvegcsõ, lombik és retorta áll, s

 

"Mellettök egy magasabb állvány,

Fából csinált rezes nagy bálvány,

Üvegtányérral, mint malomkõ:

S ha hozzáérsz, megüt a mennykõ."

 

A Hatvani-mondák szorgos feldolgozója volt Jókai Mór is, még új történettel is gazdagította a mondakört. Nagy hatású regényében, az És mégis mozog a földben, is felhasználja ezt a motívumot. 1871-ben a Kisfaludy Társaság közgyûlésén A magyar Faust címmel felolvasott humoros elbeszélésében a Hatvani-mondakört "az egyetlen kálvinista ördögrege" rangjával ruházza fel.

Bár Hatvani mint tisztafejû természettudós és mélyen vallásos ember kétségtelenül elutasította volna magától e kétes hírnevet, Zemplén Jolán feltételezi, hogy "Hatvani István sorsa a felejtés lett volna, mint a sok maga korában nagynevû tanáré, ha szerencsés (vagy szerencsétlen?) véletlen nem dobja alakját a felszínre olyan módon, hogy éppen a magyar irodalom legnagyobbjai, Jókai és Arany találták méltónak irodalmi megörökítésre." Lehet. Mindenesetre a XVIII. század mûvelõdéstörténetével foglalkozó kutatók kijelölték helyét a század nagyjai között.

Hatvani tisztelete

Mikor gazdag, munkás élet után meghalt Hatvani István, hosszú, verses búcsúztatót írt Naszályi István "Szomorú halotti beszéd, amely ama boldog emlékû, sok féle tudományokkal és virtusokkal tündöklõ Férfiúnak, Tiszteletes, Tudós, Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlõ Hatvani István uramnak, debreceni Reformátusok Collégiumának XXXVII évek alatt a szélesen kiterjedt Philosophiának minden részében ritka tudományú és fáradhatatlan Professzorának ... emlékezetére iratott" címmel. Ebben azt jósolja a búcsúzó, hogy

 

"És bátor már meghalt, fog élni hírében

Míg jár e fényes nap tizenkét jegyében."

 

Debrecen városa is méltón ápolja híres tanárának emlékét. Nemcsak a Kollégium tartja nyilván becses emlékként Hatvani kéziratait, fizikai eszközeit, sírkövét, hanem a Debreceni Egyetem is nagy õsei között tiszteli. Nevét a nagyok között tábla örökíti meg az Egyetem központi épületének díszudvarán, az Egyetem területén Varga Imre kiváló Hatvani-szobra állítja meg az arra járót, az Egyetem közelében utcát neveztek el róla.

 

1996 óta mûködik az Egyetem tudományos karain tanuló kiváló, 4,3-nél magasabb tanulmányi átlagot elért hallgatók számára a Hatvani István Szakkollégium. A mintegy 100 hallgatóval tutorok foglalkoznak, kötelezõ a nyelvtanulás, az önálló tudományos tevékenység a tudományos diákkörök keretében, elõadások hallgatása a mûvelõdés különbözõ területeirõl.

Debrecen Megyei Jogú Város Közgyûlése 1993-ban megalapította "Debrecen Város Hatvani-díjá"-t azok kitüntetésére, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedõ tevékenységet fejtettek ki, valamint átfogó életmû elismeréseként. A díjhoz járó plakettet E. Lakatos Aranka debreceni mûvész készítette.

 

A pedagógus Hatvani elõtti tisztelgésül a Hajdú-Bihar megyei általános iskolák 8. és a középiskolák 1. és 2. osztályos tanulói számára 1981 óta rendszeresen megrendezik, mintegy az országos tanulmányi versenyre való felkészülésül, a Hatvani István fizikaversenyt. Hatvani szelleméhez hûen ez a verseny nemcsak feladatmegoldásokat kér a résztvevõktõl, hanem jelenségek megfigyeléséhez kapcsolódó kis otthoni kísérletekkel, sõt fizikatörténeti tanulmányokkal is kell foglalkozniuk az indulóknak. A versenyen évente több száz pályázó nyújtja be munkáját.

 

Zárjuk összeállításunkat Hatvani István máig érvényes szavaival azok közül, amelyekkel az Introductió-ban köszönti az elfogulatlan olvasót: "...hogy új és hazánkban született eredményekkel ajándékozzuk meg a tudomány birodalmát: ez itt a munka, ez a feladat!"

 

 

A teljes szerkesztett dokumentum (Szöveg és képek - Acrobat PDF, 7MB)

Összeállította:   Gyarmati Borbála

 

 

További olvasnivaló:

G. Szabó Botond: "Hatvani István európaisága", Confessio, 1987/1. sz., 35-41. o.

 

---

 

Jegyzetek