A Magyar Tudományos Akadémia
Atommagkutató Intézete és a
Debreceni Egyetem
tisztelettel meghívja Önt
2009. szeptember 24-i
rendezvényére, mellyel

Dr. Szalay Sándor

születésének 100. évfordulója
előtt tisztelgünk.





A centenáriumi nap programja:


10:30 Emlékülés
Helyszín: Atomki nagyelőadó

Megnyitó
Köszöntőt mond:
Fülöp Zsolt, az Atomki igazgatója
Kiss Ádám, az MTA Magfizikai Bizottságának elnöke
Faigel Gyula, az MTA Fizikai Tudományok Osztályának elnöke

Emlékbeszéd
Berényi Dénes

Előadások (video és pdf)
Szalay A. Sándor: Élmények, tapasztalatok és egyéniségformálódás egy tudós családban
Hamvas István (Paks): A hazai uránium
Svingor Éva: Szolgálunk? vagy szolgáltatunk?
Kiss Árpád: Gyorsított ionnyalábok
Balogh Kadosa: A K-Ar Laboratórium
Galuska László (DEOEC): Nukleáris medicina
Molnár Árpád (SZTE): A szonokémia úttörője
Győri Zoltán (DE AMTC): Szalay Sándor a talaj-növény rendszerről

13:30 Az emléktábla megkoszorúzása
Beszédet mond: Koltay Ede
Helyszín: Bem tér 18/C

14:00 Állófogadás
Helyszín: Atomki, VIII. épület

15:30 Domborműavatás
Beszédet mond: Halász János alpolgármester
Megemlékezik: Lovas Rezső
Helyszín: Szalay Sándor utca 1.

Kérjük, részvételi szándékát jelezze
szeptember 21-ig Leiter Erzsébetnek
a leiter at atomki.hu címen
vagy a 06-52-509-260 telefonszámon.

A centenáriumi napról megjelent sajtóanyagok, és a nap folyamán készült fénykepek megtekinthetők itt.

.


2009. október 5. 9:30
Megemlékezés Szalay Sándor sírjánál
Beszédet mond: Fényes Tibor


A koszorúzáson készült fénykepek megtekinthetők itt.

.



A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban is rendeznek megemlékezést a Természettudományi Nap keretében.

Szalay Sándor emléktáblájának felavatása 2009. október 5-én 13.00 órakor lesz.

A meghívó letölthető itt.

4400 Nyíregyháza, Szent István út 17-19
Tel: (42) 410-031 Fax:(42) 410-032
Igazgató: Tar Jánosné
Tel: (42)420-031 Fax: (42) 410-032
Iskolatitkár: Gál Jánosné
E-mail: eklgtitkarsag@netra.hu
Honlap: http//www.eklg.hu

Az első elektrosztatikus gyorsító
(Kísérleti Fizikai Tanszék)

Szalay Sándor nagyon határozott egyéniség, kemény, gerinces ember volt, néha kissé talán merevnek is tűnt. Soha nem azt nézte, hogy merről fúj a szél, hogy ahhoz alkalmazkodjon. Akár tudományos, akár tudománypolitikai vagy kifejezetten politikai kérdésről volt is szó, mindig azt az álláspontot képviselte, amit helyesnek tartott - írja Berényi Dénes.

Szalay Sándor 1909. október 4-én született Nyíregyházán. Első tanítója és mestere édesapja volt, a szenvedélyesen kísérletező fizikatanár.

Szalay Sándor Budapesten tanult, az Eötvös Kollégiumban csiszolódott. Az Eötvös-tanítvány Tangl Károly mellett doktorált, gázelegyek dielektromos viselkedését mérte ki.

Marx György kiemeli, hogy Szalay Sándort Szent-Györgyi Albert a gazdasági válság közepén hívta magához. Szegeden az ultrahang hatását vizsgálta szerves láncmolekulákra, majd élő sejtekre. Ezután kétéves németországi ösztöndíjat sikerült szereznie Lipcsébe, Debye laboratóriumába. Ezt követte a féléves angliai ösztöndíj Lord Rutherford mellett. Cambridge csiszolta ki véglegesen Szalay Sándor kutató-tanító profilját: "A legnagyobb hatás, amit a Cavendish Laboratórium gyakorolt rám, nem is az volt, hogy megtanultam a nukleáris technikát. Hanem az, hogy ha az ember egy új területen kutat úttörőként, felszerelése jelentős részét saját kezével kell elkészítenie."

"Ha valamit el akarok érni Debrecenben, akkor az a legfontosabb, hogy tehetséges fiatalokat gyűjtsek magam köré." Hazatértekor már várta Gyulai Zoltánnak, a magyar kristálykutatás megteremtőjének hívása tanársegédnek a debreceni egyetemre (1935). Gyulai megengedte, hogy Szalay magfizikát csináljon. Ehhez Tangl még 2000 pengős akadémiai támogatást is küldött, amely révén rádiumhoz jutott. A rádium-D-ből időről időre kémiailag elkülönítette a fölgyűlt polóniumot, abból pedig α-forrást készített. Ennek az α-részecskéivel kezdte kutatni a magreakciókat.

Szalay első magyarországi mag- kutatási eredményeit 1939-ben publikálta. A II. vilagháborúból visszatérő tanítványokkal helyre- hozták a Kísérleti Fizikai Tanszéket. Radioaktív nyomjelzési technikával orvosi méréseket végeztek. Geiger-Müller számlálócsöveket épített, és kutatni kezdte: lehet-e Magyar- országon uránt találni?


Szalay prof. uránkutatás közben

Az e kérdésre nyert pozitív válasz és a mecseki urándúsulás megmagyarázása nyomán 1954-ben megalapíthatta az Atomkit. A debreceni magkutatás sikeres fölfutása ma már a magyar kultúrtörténet része - írja Marx György.


Csoportkép az Atomkiban

Szalay Sándor igazgatósága alatt épült egy neutrongenerátor és három elektrosztatikus gyorsító, számos energiamérő részecskespektrométer és tömegspektrométer.


A neutrínó-visszalökés ködkamrában
 

Szalay Sándor, Csikai Gyula és a Wilson-kamra

Világszerte tankönyvanyaggá vált a radioaktív bomláskor kilépő egyébként észlelhetetlen neutrínó által kiváltott magvisszalökődés fényképe. A helyi csapadék radioaktivitását ábrázoló negyvenéves adatsornak ma is csodájára járnak.

Az Atomki és a Debreceni Egyetem talaján Szalay Sándor munkássága nyomán nemcsak a kísérleti és az elméleti magfizika vert gyökeret, hanem a határterületek és az alkalmazások széles köre: a geokémia, a nyomelemkutatás, a geokronológia és archeometria, az atom-, a környezet- és a részecskefizika, a nukleáris asztrofizika, az ionnyaláb-analitika, a szilárdtest- és a felületfizika, továbbá az orvosi célú műszerek fejlesztése is.





Szalay Sándor akadémikus 70 éves - 1979


"Én mindig hiszek a természeti törvények egyszerűségében,
mert magam is egyszerű ember vagyok"




Szalay Sándor rövid tudományos életrajza

Szalay Sándor 1909. október 4-én született Nyíregyházán. Édesapja - aki gimnáziumi fizikatanár volt - már kora gyermekkorában megszerettette vele a fizikát, a kísérletezést és a kísérleti eszközök készítését. Az iskolai fizikaszertár szinte a gyerekszobája volt, ahol nemcsak a fizika törvényszerűségeit ismerte meg, hanem kiváló manuális készségre is szert tett. 16 éves korában érettségizett, és Tangl Károly fizikaprofesszor ajánlására ösztöndíjas helyet kapott az Eötvös Kollégiumban.

A Pázmány Péter Tudományegyetem kiváló tanárai és a Kollégium számos lehetőséget biztosított a lelkes diáknak a tanulásra és művelődésre. A matematika és fizika szak mellett két éven át kémiát is tanult, megismerkedett a német, angol és francia nyelvvel, operába, koncertekre járt, külföldi folyóiratokhoz is hozzáfért, és az ország legtehetségesebb fiataljaival volt lehetősége megismerkedni, eszmecserét folytatni.

1931-ben kapta meg matematika-fizika-kémia szakos középiskolai tanári diplomáját. Még egy évig ösztöndíjhoz jutott, amely lehetővé tette, hogy Tangl Károly vezetésével befejezze doktori értekezését, amelynek címe a "Gázkeverékek dielektromos viselkedése" volt.

Ezután Szent-Györgyi Albert kutatócsoportjában dolgozhatott egy évig Szegeden. Feladata volt, hogy ultrahanghullámokat állítson elő, hogy meg lehessen figyelni azok hatását az élő szervezet óriásmolekuláira. Eredményeik 1933-ban a Nature lapjain jelentek meg. Nagy hatással volt rá Szent-Györgyi Albert egyénisége, és a kicsiny és szerény körülmények között dolgozó csoport lázas és eredményes munkaszelleme. Újabb egy évet tölthetett Peter Debye professzor mellett Lipcsében, ahol szintén kivívta a későbbi Nobel-díjas tudós elismerését. A következő évben a Müncheni Műegyetemen szerzett tapasztalatokat Zenneck professzor mellett, ahol piezoelektromos vizsgálatokkal foglalkozott. A vándorévek csúcspontját az a hat hónap jelentette, amelyet Cambridge-ben, a Cavendish Laboratóriumban töltött Lord Rutherford munkatársaként. Ez a meghatározó hat hónap terelte pályáját a magfizikai kutatások felé, valamint itt érezte először a kísérletes kutatás igazi megbecsülését. Bár lehetősége volt Cambridge-ben maradni, úgy döntött, hazajön.

1935-től Debrecenben, az Orvoskari Fizikai Intézetben volt tanársegéd, majd adjunktus. Gyulai Zoltán professzor vezetésével, nagyon nehéz körülmények között, szilárdtestfizikai kísérleteket végzett, és megteremtette a hazai kísérleti magfizikai kutatások alapjait. 1936-tól vált lehetővé, hogy Tangl Károly segítségével, a Tudományos Akadémia támogatásával, atommagkutatásokat kezdhessen. Ennek első eredményei voltak, hogy sikerült előállítania pontszerű, nagy tisztaságú polónium preparátumot, amelynek alfa-sugaraival bombáztak könnyű atommagokat, és vizsgálták az azok átalakulásánál fellépő rezonanciákat. 1938-ban bemutatta, először Magyarországon, mesterséges radioaktív izotópok előállítását és egy Wilson kamrát is. 1939-ben jelent meg az első hazai magfizikai kísérlet eredményeit tartalmazó cikk a Zeitschrift für Physik folyóiratban, és megindult Debrecenben a polóniumprogram, amely 1962-ig tartott.

1940-ben, nevezték ki egyetemi tanárnak, és tanszékvezetőnek. Hozzákezdhetett a magfizikai kutatások kiterjesztéséhez, és ekkor születtek ötletei, amelyek hosszú éveken át megtermékenyítően hatottak a debreceni magkutatásra. Ilyen volt például a hangolható, nagy felbontóképességű alfa-spektrométer létrejötte, a 6He béta-bomlásában fellépő neutrínó visszalökő hatásának ködkamrában történő kimutatása, és a mágneses szektortérre alapozott részecskespektrométer elvének korai felismerése. Nevéhez fűződik a nukleáris medicina alapjainak megteremtése Debrecenben, a radioaktív nyomjelzéshez szükséges izotópok biztosítása, az első hazai jódanyagcsere-vizsgálatok megindítása.

1947-ben - Földvári Aladár geológus professzorral - megindította a hazai uránkutatást, és hordozható Geiger-Müller-számlálókat hoztak létre. Ők észleltek első ízben urándúsulást kőszenekben, amelyről Szalay Sándor kimutatta, hogy a korhadó anyag humuszsav-tartalmával kapcsolatos. Ez a felismerés széleskörű alkalmazást nyert a nyersanyagkutatás, élelmezéstudomány és agrokémia területén, és nemzetközi sikert aratott.

1948-ban kezdett el dolgozni a Van de Graff-típusú gyorsító létrehozásán, amelyen az 50-es évek végén indulhattak meg a kísérletek.

1950-ben az Orvosi Fizikai Intézetet áthelyezték a Természettudományi Karhoz, Kísérleti Fizikai Intézet elnevezéssel.

1954-ben megbízást kapott egy atommagkutató intézet megszervezésére. Az Intézet szerény támogatással, fokozatosan fejlődött, egyre jelentősebb eredmények születtek. A számos nemzetközi szintű, tudománytörténetileg is igen jelentős eredmény felsorolása már a Szalay nevével szinte egybeforrt Atomki történetéhez tartozik. A teljesség igénye nélkül, íme néhány lépcsőfoka az intézet töretlen fejlődésének: α-spektrométer és β-spektrométer elkészülése után megszületett a magspektroszkópiai osztály. Létrejött a háború alatt elkezdett neutrongenerátor is, és az erre épülő neutronfizikai osztály. Ennek működtetéséhez fel kellett fejleszteni az intézeten belül a vákuumtechnikát. Sikerült megoldani az intézet és az egyetem számára elengedhetetlen cseppfolyós levegő előállítását. Kutatómunka indult a radioizotópos nyomjelzés és kőzetkor-meghatározás területén. Megszületett a tömegspektrometriai laboratórium. 1952-től rendszeresen mérni kezdték a csapadék és hulló por radioaktivitását.

Több éven át folytatott kísérleteket a növények mikroelem-ellátásával kapcsolatosan, amelyek nem csak elméleti eredményekkel, hanem a mezőgazdaság számára gyakorlati haszonnal is jártak. Életének utolsó időszakában a bolygókutatás felé irányult figyelme, és a Föld primordiális légkörének összetételét vizsgálta, megállapította annak redukáló jellegét.

Kutatói tevékenységén kívül oktatói-nevelői munkája is igen eredményes volt, megalapozta a debreceni magfizikai iskolát.

Tudományos munkássága számos elismerést hozott számára. Ezek közül legfontosabbnak tartotta, hogy 1968-ban a Svéd Tudományos Akadémia előtt tarthatott előadást, a Washingtoni Tudományos Akadémia meghívására egy hónapot töltött az Egyesült Államokban, ahol az urán- és thórium- kutatás központjában nagy tisztelettel fogadták, előadását nagy érdeklődés kísérte, és eredményeit felhasználták munkájuk során.

Tartalmas életének 40. évében vette el feleségül volt tanítványát, majd tanársegédjét, Csongor Évát. Két fiúk, Sándor és András szintén fizikus, és a maguk területén kiemelkedőt alkottak.

1987. október 11-én bekövetkező halálával a fizikát nagy veszteség érte, Debrecen pedig Hatvani István óta legjelentősebb fizikusát vesztette el.




Szalay Sándor, az ember

Berényi Dénes

Cikk a Fizikai Szemlében (2004/5. 172.o.)



A magfizika megérkezése Magyarországra
tisztelgés Szalay Sándor életműve előtt halála 10. évfordulóján

Marx György

Cikk a Fizikai Szemlében (1997/9. 274.o.)



Szalay Sándor és a debreceni fizika

Kovách Ádám

Előadás a 37. Középiskolai Fizikatanári Ankéton, Debrecen, 1994












Két karikatúra 1978-ból.
Rajzolta: Szeleczky József







A Centenárium alkalmából az ATOMKI az itt látható bélyegekkel látja el a postai küldeményeit.





Galaxisok az Interneten

Több szem többet lát!


Nógrádi Tímea cikke az Élet és Tudomány 2009/42. számában (1318-1320 oldal).



Debrecenben utcát neveztek el Szalay Sándorról.


Nagyobb térképre váltás